Valahol, valamikor az egyik háborúban a tábori kórházba sebesülteket hoznak.A felcserek sürgősség és súlyosság szerint osztályozták a betegeket.A tábori orvos pedig percenként hozza meg a nehéz döntéseket.
Életről, halálról, végtagokról.Hisz nincs idő vacillálni, a legegyszerűbben, és leggyorsabban kel megoldani a krízis helyzetet,mert a túlzott alaposság életeket jelenthet.
A 21. században békeidőben erre a fajta felfokozott tempóra ritkán van szükség a gyógyításban,pláne nem a fogászaton,szájsebészeten.Mégis ha az ember valamilyen oknál fogva elkerül a Központi Stomatológiai Intézetbe,
az az érzése hogy rossz helyen és rossz időben jár.
Sajnos nem régiben szájsebészeti problémával felkerestem őket.
A hatalmas várócsarnokban kb. heten várakozunk.Az egyik fiatalember a folyosó végében lévő falikútnál mossa a fogát,ami furcsa hisz a csap mellett ki van írva Férfi WC.
Egy hölgyet szólítanak,aki a párjával érkezett,és eddig nagyon jó kedvű volt.............Nem telik el két perc, és zokogva jön ki azon az ajtón amin nem rég ment be.
Te jó ég, mi történik ott bent.Hát nem sokára megtudom.
Nem vagyok ideges, hisz voltam már ilyen beavatkozáson-igaz egy magán intézményben-és tényleg nincs mitől félni.
A hangszóróból a saját nevemet hallom,hát bemegyek.
-Jó napot kívánok foglaljon helyet.
-Melyik fog lesz az? Á látom.
Egy 10 ml-es fecskendő van a kezében,és beleszúrja (beledöfi) az ínyembe.
Kicsit felszisszenek.
-Tudom egy kicsit fáj, de azért mert itt nagyon érzékeny az íny.
És már nyomja is bele az érzéstelenítőt.A felső ajkam elkezd duzzadni.Még nyomja.A szövetek elkezdenek helyet adni a folyadéknak.Az orromból elkezd csordogálni az érzéstelenítő,mert már nem tud hova elterülni.De ő még nyomja.
Még egy kicsit nyomja, aztán megkegyelmez és kihúzza a tűt.
-Mennyen át az emelet másik oldalára az xy ajtóhoz,és majd szólítjuk.
Pár percet várakozok-az előző hölgy előttem ül a széken, és továbbra is zokog-és már hívnak is.
Csak remélem hogy a lónak elegendő szérum hatott már.
Beülök a székbe,szépen bebugyolálnak, hogy semmim ne legyen véres, vagy valami ilyesmi,és már kezdik is a beavatkozást.
Nem érzek semmit, csak azt hogy ők aztán leszedik amit kell nem szaroznak.Az óvatosságnak, finomkodásnak a legkisebb jelét sem érzékelem.(Ha nem akarsz fizetni a "maszeknál" akkor nesze.)
10-15 perc alatt készen vagyok.Összevarrnak,egy gézzel megtörlik a számat,és kész.
Jobbra nézek, balra nézek,keresem az öblítő poharat, és a köpőtálat,hogy a számban felhalmozódott vértől megszabaduljak,de hiába mert olyan itt nincs.
Motyogok valamit,hogy írjon fel fájdalomcsillapítót estére,de azt mondja az orvos nem kell, nem fog fájni.
Kimegyek.Irány a mosdó.Neveltetésemből adódóan mégsem akarok a már 10-15 várakozó ember előtt vért köpni a falikútba.
Most persze rájöttem, hogy a fiú miért kint mosott fogat.A WC-ben nincs mosdó.
Egy emelettel lejjebb próbálkozom.
Találok egy másik "toalettet".
Nos az idézőjeleket idézetek pontos lejegyzésére használják, illetve valaminek a jelképes megfogalmazásra.
Gondolom mindenki kitalálta, hogy én miért használtam.De azért képiesítek.
A mosdóba belépve szembe két fülke található egymás mellett közös fallal.Az egyik a férfi a másik a női wc.Lehet hogy ez a jövő-koedukált wc.
Balra található a kézmosó, ami szintén egy falikút.A csapra locsolóslagot is lehetne szerelni ha a szükség úgy hozza,bár nem valószínű hogy erre használnák,mert kb.1L/perc a vízhozama.Tehát inkább csak "dísz".
Itt ebben a fényűző helyiségben sikerült kiöblítenem a számat,miközben mindkét fülke foglalt volt.
Megkönnyebbülten léptem ki az utcára,hogy ezt is kibírtam és túléltem.
De hirtelen bevillant hogy mit mondott az orvos.
-Egy hét múlva varratszedés.
Ui.:Estére természetesen bedagadt az arcom.Még szerencse hogy volt otthon erős gyulladáscsökkentő gyógyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése