25 éve már mikor először fordult meg a fejemben,hogy kellene írni egy könyvet.Osztálytársammal különféle rövid fantasztikus történeteket találtunk ki.Aztán mindig abban maradtunk,hogy majd még kidolgozzuk.Nem dolgoztuk ki, és az ötletek is feledésbe merültek.
Mindig úgy gondoltam, hogy minden embernek meg kellene írnia a saját könyvét.Teljesen mindegy hogy miről szól,csak írjon,mert megváltozik tőle a lelke.Egy teljesen más tudatállapotba kerül,amíg ütögeti a billentyűzetet.
Befogadóvá válik a gondolatokra,amik napközben elsuhantak mellette.
Mert a gondolat olyan mint a levegőben sodródó porszem,mindenhol ott van,hol nagyobb koncentrációban,hol kevésbé,de körülvesz minket.Egy pillanat alatt belénk költözik egy gondolat,hogy gyökeret verjen,és kibontakozzon-mondjuk egy találmány, egy vers,vagy egy üzlet formájában-vagy hipp-hopp elillan, mintha nem is létezett volna.Legtöbbször csak egy furcsa érzés marad amit nem tudunk megmagyarázni,hogy mi az.
Ha egy megérint ne hagyd,hogy megszökjön!Írd le,így bármikor belekapaszkodhatsz ha szükséged van rá.
Számtalanszor előfordult velem,hogy telibe talált egy kósza gondolat, amitől boldognak éreztem magam,és szentül hittem hogy ez az élet értelme,itt a Bölcsek Köve,de bármennyire is próbáltam megragadni......már suhant is tovább.Hátra hagyva azt a nem kevésbé csodálatos érzést hogy léteznek,és hogy legközelebb talán gyökeret ver az elmémbe.Ezek a gondolatok nagyon gyorsan, és szabadon szállnak.Szinte lehetetlen befogni őket.
Talán ezért is kezdtem blogot írni.Hátha egyszer sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése